A. Gergely András: A nemzeti narratíva hangrétegei, képtelenítve

Mit is kezdhetnénk az alkotó énjének víziói, s e víziók társadalmi valósága közötti kölcsönösség, a múló korokra rímelő jelenbeli közlés és a műalkotás motiváltsága körüli korlátozás révén…? Nem könnyű „univerzális” választ adni erre, s lehet, a kérdés sem jó, de nézőként fölmerül az emberben a politikai korszakok, ideológiák, eszmekörök és harsányságok befogadói oldalának megannyi variációja. Ezek között is föllelhető, vagy időről-időre megnyilatkozik az a nemzetfogalom-befogadási érzékenység, mely nem ritkán rítusok, komplex szertartások, rávezető és elkalandozni hajlamos interpretációk közegében találja meg üzeneteit. Ilyen formajáték, művészeti performansz és intellektuális élményanyag lakozik a most megnyílt kiállításban, ahol KissPál Szabolcs „doku-fikciós” projekttel jelentkezett a Politikatörténeti Intézet termeiben installált összeállításában. Ez a két világ világháború közötti történeti időszak intim huzalait és eldurvuló közlés-szálait tekeri föl egy izgalmas közlés-építménnyé, mégpedig a Trilógia címnek megfelelő hármas szövedékben.(…)

(tovább…): Kultúra és közösség, 03.2017.