Róka Enikő: Időkapuk

KissPál Szabolcs A műhegyektől a politikai vallásig – Magyar trilógia című projektje (Politikatörténeti Intézet, látható november 3-ig) a művész 2012-es Szerelmes földrajz című munkájának továbbfejlesztett változata. A két filmből és egy kiállításból álló trilógia első darabja a két világháború közötti irredentizmus jelenségét vizsgálja, az esszencialista képzetek és a trianoni trauma politikailag instrumentalizált jellegére mutat rá. A második, A lehullott toll felemelkedése című film a nemzettudatot formáló mitikus elemeknek ered a nyomába úgy, hogy maga a mű is a mítoszok linearitást nélkülöző időszemléletére és fikciós beszédmódjára épít. A felütés, egy Jean Cocteau-tól származó idézet: „History is facts which becomes lies in the end.” előrevetíti a mindenre – mítoszra és történetírásra egyaránt – kivetülő kritikai attitűdöt. A látszólag folyamatos elbeszélést hiteles, vagy annak tűnő, a narratíva idejéhez köthető, vagy ahhoz képest eltérő idősíkokból beemelt képi anyag illusztrálja. Egymásra vetíti a Trianon miatt érzett egykori gyász és bosszúvágy, valamint az aktuális társadalmi traumák következményeként a Trianon kultuszban kifejeződő frusztrációk szimbolikus világát. Mindezek az elemek a turul tiszteletében egyesülnek, melynek lényege emlékezet előttiségében rejlik, s ezért tudományos alátámasztást kíván. A kutatók által már a 19. században kerecsensólyomként azonosított turul az egykori nagyság szimbólumaként jelenik meg, tollazata a filmben irredentizmusból, nacionalizmusból, trianoni szerződésből, katonai kudarcból, Tanácsköztársaságból és zsidó kérdésből áll. Az irredentizmus egyik akciójától, a Justice for Hungary repülőjétől a Nagy Illiberális Államférfi felcsúti otthonáig, majd beszédéig jutunk, amelyben felbukkannak a német nácizmus szlogeneihez ijesztően hasonló fordulatok. A vérhez és szülőföldhöz kötődő eredetközösségi nemzettudat pedig nem csupán mitikus közösségi azonosságot és azt erősítő rítusokat feltételez, de mint érzelmi töltettel rendelkező kulturális jelkép mozgósító erejű, és társadalmi krízishelyzetben könnyen felhasználható politikai célokra. A trilógia harmadik részében is a doku-fikció eljárása érvényesül, de nem film, hanem a két világháború közötti és mai, használati és kultusztárgyakat, valamint fiktív történeteket vegyítő kiállítás formájában. A kiállítást keretbe foglaló „ál-lelet” (Szakadék Lelet) története az alternatív történetírás és régészet maróan ironikus kritikája. A tárlókban lévő „leletanyag” és a felettük elhelyezett dokumentumok a kultusz építő elemei szerint rendeződnek logikus fejezetekbe, miközben egyes darabok egy kitalált, és az identitások komplexitására utaló privát történetet idéznek meg. (…)

tranzitblog.hu 2017.10.25