Bíró Noémi: Szakrális földrajz, álhír-történelem

(…)

A gyűjtemény mindeközben egyfajta feszültséggel is operál. Rávilágít arra, hogy a hit által megalapozott, olykor mindent felemésztő, minden más affektust felülíró politikai azonosulás nem pusztán egy pozitív folyamat abban az értelemben, hogy mindössze egy kollektív narratív identitás elsajátítását jelentené. Olyan, politikai erővel bíró érzelmeket is megmozgat, mint a „kollektív gyász és képzelgés, valamint az agresszió és bosszúvágy.” Az identitásnak tehát lényeges konstitutívuma az erőszak, a kirekesztés. Ennek konkrét instanciái, mint amilyen az antiszemitizmus is, épp annyira aktuálisak, mint amennyire történetiek.

A nemzet szimbolikus határainak átrendeződése – mint ahogy az Trianon nyomán történt – nem vezet az imaginárius határok ugyanilyen módon való elmozdulásához, hanem sokkal inkább az elképzelt közösséggel való imaginárius azonosulás túlburjánzásához. A műhegyektől a politikai vallásig azonban nem csak leleplezi ezt a mozgást, hanem reflektált módon reprodukálja is, úgy, hogy közben maga ellen fordítja az ideológia jelentésképző működésének logikáját, megvilágítva ennek következetlenségeit. (…)

aszem.info 28.04.2018.