A. Gergely András: Magyar trilógia – fikciós-dokumentumban elbeszélve

(…)E kiállítói térben nem direkt módon ráhangoltan, de a képek és képzetek mögül minduntalan kikukucskálóan van jelen az emlékezet muzealizálásának egész problematikus sugallata, számos emelkedetten hitvány, szégyenletességében is kimódolt változata, amelyek részint a szövegszerű közlésekre, részint ezek képi kontrasztjaira, részben meg e két közlésmód idői torzulásaira fókuszáltak. Maga a tárlat mint vizuális körkép is fölteszi a kérdést: ha régmúlt analógiák kínálják talán magukat az utókor kritikája elé, mit is kezdhetnénk az alkotó énjének vízióival, ennek társadalmi hatásaival, s e tárgyak meg víziók társadalmi valósága közötti kölcsönösséggel, a múló korokra rímelő jelenbeli közlés és a műalkotás motiváltsága körüli keletkezés-történet eltérő dimenzióival…? Vagy miképp nyerhetnénk ki a kortárs üzeneteket anélkül, hogy szimpla meggyőzéssé fokozzuk le a műalkotások közötti áthallások, olvasatok, értelmezési kódok tömegét, s mindazt, amit nem véletlenül rejt egy-egy mű magában…? (…)

Közös dolgaink 13.12.2018.