szakadék lelet

Az itt bemutatott leletre a Pilis hegységben találtak rá (Észak-Magyarország, 756 m), melyet az alternatív történetírás és „szakrális geográfia” szent helynek tart. Jelentősége a magyar nemzeti genealógia számos áltörténelmi narratívájának alapjául szolgáló, ott található régészeti nyom szimbolikus szerepében rejlik. A helyhez kapcsolódó spekulatív, misztikus elméletek és értelmezések nemzeti mitológiákon alapszanak, melyeket az ősi pogányság és a népi kereszténység szinkretikus hagyományaiból kovácsoltak össze, megkísérelve egy kétségeket kizáró magyar etnogenezis narratívájának megalkotását. Mi több, ugyanezen spekulációk szerint a hegység az egész Föld szívcsakráját zárja magába, mely a „világ fő spirituális tengelyeinek” kereszteződésében helyezkedik el, és globális, univerzális, sőt, asztrális jelentőségű csodák helye. Sok magyar számára a hegy azt a földrajzi térbeli helyet képviseli, amelybe nemzeti identitásuk gyökerezik.

 

Egy amatőr régész kutatta elsőként a hegy legtitokzatosabb részét, a Holdvilág-árkot (47°40’14.0″N 18°58’02.0″E) 1939-ben. Ezt számos újabb pszeudo-archeológiai ásatás követte, amelyekre széles körben hivatkoznak a populáris törtészek köreiben. Többek között egy jól ismert magyar rockénekes és zeneszerző (Szörényi Levente) alapított ott egy állandó ásatási helyszínt az 1990-es rendszerváltást követően. Kutatása a mai napig tart.

 

A jelen leletet – mely számos, a két világháború közötti időszakból származó tárgyat és dokumentumot tartalmaz, a fent említett helyszínen fedezte fel pszeudo-archeológusok egy névtelen csoportja 2010. május 29-én.

2010 óta növekvő politikai érdeklődés övezi Magyarország Horthy-korszakbeli ideológiáját (1919-1944). Történetileg e korszak egybeesik a Trianoni békeszerződést követő időszakkal (1920-), amelynek geopolitikai és társadalmi következményei traumatikus módon meghatározóak voltak, és a magyar holokauszttal (1941-45) együtt hosszú távú, a mai napig tartó hatást fejtettek ki a magyar társadalom fejlődésére.

Megtalálását követően, a lelet jelentőségét széles körben vitatták okkult történetírói és politikai körök. A kormányfő tárgyalásokat folytatott a lelet megvásárlása és a Magyar Nemzeti Múzeum kollekciójába való besorolása érdekében. Az egyes tárgyak eredetiségének kérdése viszont vitákat keltett, és a régészeket hamisítással is megvádolták. Következésképpen végül ők maguk úgy döntöttek, hogy egy internetes árverésen bocsájtják áruba a leletet, ahol egy – kilétét titokban tartó – gyűjtő vásárolta meg azt.

Egy szurdok két meredek (keleti és nyugati) partján, egymástól ötvenhat méterre találtak rá a tárgyakra, ezért kapták a Szakadék Lelet nevet. Az összes tárgyat két hordozó találták meg: egy lőszeresládában (EAST000)és egy hátizsákban, amely egy nagyobb méretű elsősegély dobozt is tartalmazott (WEST000). Mindkettő a második világháborúból származik, az utóbbi tulajdonosát sikerült beazonosítani.

Az emlékanyag narratív bemutatója a nemzetté válás két fő alkotóelemét azonosítja be: a politikai vallást, mint eszközt és a kollektív emlékezetből való kirekesztést mint célt.

A hetven tárgy eredeti kollekcióját negyvenhat nyomtatott dokumentum és tizenegy videó kíséri, amelyek a tárgyakat történeti kontextusba helyezik.

A teljes lelet megtekintéséhez lapozza át a könyv vonatkozó fejeztét itt.