Horváth Ágnes: A műhegyektől a politikai vallásig

(…) Franz Kafka A Törvény kapujában című novellájában, illetve A per című kisregényébe illesztett parabolájában a végsőkig való elkötelezettség drámáját írja le – negatív formában. Azt, hogy akarni csak elszántan, minden erőnket megfeszítve lehet. Hogy „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek”. Hogy minden kihagyott, elmulasztott lehetőség – mondjuk azt, hogy a lustaság, a tehetetlenség – rést hagy. És ez a rés szét tudja mállasztani a Törvény falának anyagát. Mert amíg az ember nem tudja, hogy a súlynak súlya van, minden szavunk súlytalanul lebeghet. Kafka azt mondja, hogy a távolról jött ember, aki a legnagyobb jóindulattal, nagy elszánással érkezett, hogy belépjen a Törvény kapuján, az idő előrehaladtával elkényelmesedett, beleszokott a várakozásba, nem vette észre, hogy a várakozás életformájává lett. Elfelejtette, hogy ez az elszánt akarat reményteli várakozás helyett reménytelen időtöltéssé fakult. Itt rajtad kívül senki be nem léphetett volna. Ezt a bejáratot csak a te számodra jelölték ki. Most megyek és bezárom. Ezt a súlyt, ezt a „senki másnak, csak neked szánt” kaput nyitja rá KissPál Szabolcs kiállítása a magyar történelmi-politikai múltra és jelenre. (…)

Új művészet 12/2017, p. 24-27.